Szántai Gábor

Szántai Gábor

Volt egy kissrác, aki mindig annyi idős volt, mint én…

Volt egy kissrác, aki mindig annyi idős volt, mint én…

Szeretetben szeretett lenni, szerette önmagát adni, szeretett önfeledten játszani. Így nőtt fel 🙂🙏

Aztán jöttek a morcos arcúak a dobozgyárból, akik igyekeztek beleszorítani az ő sokszínűségét és sok oldalúságát a szürke szűk dobozba. Az első napok még nehezen mentek, sírva, passzírozva, de 16 év alatt egy csendes szürke kocka vált az egykor sokszínű egyéniségből…

Majd eljött a nap, amikor a “színvak” srác rájött rossz helyen van. A szürke unalmas papírdobozt már nem tartotta össze többé semmi és a sokszínű sokoldalú srác hirtelen kiszakadva egy kocka környezetben találta magát, ahol meg nem értő tekintetekkel nézett szembe.

Hívták őt lázadónak, őrültnek, nem normálisnak, de őt a szíve hívta a leginkább. Mint gyerekként újra elkezdte felfedezni önmagát, újra tanult járni, de ezúttal más utakon, újra tanult beszélni hiszen ezúttal már egyszerre 2 nyelven kellett megértetnie önmagát: a régi kocka nyelven és az új sokoldalú nyelven. Időközben pedig rájött valójában egy irányba tart, oda ahol önfeledten vidám. Az önfeledt gyermeki boldogság felé. De nem vissza a gyermeki létbe!

 

A kor ugyan változik, az érzés viszont kortalan és végtelen. Az érzések világában élünk és, ha nem érezzük jól önmagunkat, annak jelzés értéke van, hogy ideje változtatni. És az is lehet, hogy nem előre felé kell keresni a választ, hanem visszafelé. 🙏

Az én történetemnek én vagyok a főszereplője. Most van időd te is jobban megismerni önmagadat. ♥️🙏

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email