Szántai Gábor

Szántai Gábor

“Ana, tita sír!” gyermekkori élményeink felnőtt korban

A kisgyermekkorban kialakult mintáink olyan mélyen berögződnek a tudatalattinkba, hogy akár életünk végéig magunkkal cipelhetjük őket. Ennek természetesen van jó és nem jó oldala is, de a mai blogposztban a jó oldalát fogom kifejteni egy saját példán keresztül.

Én ugyan nem emlékszem rá, de elmesélés alapján hallottam édesanyámtól, hogy amikor kishúgom 25 évvel ezelőtt megszületett és valamiért sírt, rendszeresen odamentem hozzá és azt mondtam: Ana, tita sír! (felnőtt nyelven Anya, cica sír! cicának hívtam húgomat sokáig.). Ekkor persze szeretetteljesen megnyugtatott édesanyám, odament húgomhoz és éppen amit vele kellett csinálni megtette így végül már nem sírt húgom, hanem vagy aludt vagy nevetett.


25 évvel később sok minden megváltozott. A sok körülmény hatására a belső kapcsolódás is. A szeretetet elfedte egy nézeteltérés amiből egyik oldal sem volt hajlandó engedni így a közelségből távolság lett. Egy pontig. Egészen addig, ameddig egy éjszaka arra ébredtem, hogy “Tita sír!”.

Egy régen elfeledett mondat, de főként érzés minden nézeteltérést, bánatot és szomorúságot felülírt. Persze a mostani sírás mindennél fájóbb volt viszont a távolságot közelséggé alakította át.

Ugyanaz a mondat és érzés tudattalanul jött fel. Hirtelen belehelyeződtem az egy éves énembe és bár már nem édesanyámhoz mentem, hogy tegyen valamit, hanem megoldottam, amit tudtam viszont a hatás ugyanolyan mértékű volt, mint 25 évvel ezelőtt.

Az elménk olyan, mint egy szivacs, minden információt beszív és magában tart születésünk kezdetétől egészen az életünk végéig. Vannak információk, amik soha nem kerülnek újra a felszínre és vannak, amelyek mindig előtérben vannak, viszont vannak olyanok is, amik csak akkor jönnek elő, ha a megfelelő ponton “nyomjuk meg a szivacsot”. Akkor viszont “kicsurog a lé”…

Mi az az emlék, érzés benned, ami hosszú-hosszú évek után újra megjelent benned? Jó érzés volt ez? Vagy éppenséggel rossz?

Hajlandó vagy összeírni ezeket az élményeket, emlékeket egy papírra, hogy szembe-sülj a tudattalan mintázataiddal és ezáltal jobban megismerd magad és változtass magadon? Az út ezzel kezdődik. Kitartást kívánok hozzá és sok erőt! 🙏

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email